A D-allulóz tartósabban csökkenti a testsúlyt, mint az orális szemaglutid, miközben mindkettő egyformán növeli a fogási erőt étrenddel kiváltott elhízott egerekben

Forrás: National Library of Medicine    2026. Február 23.

Szerzők: Yermek Rakhat, Sejya Banno, Dauren Zhantleu, Shin Tsunekawa, Daisuke Yabe, Yutaka Seino, Yusaku lwasaki, Toshihiko Yada.

(Részlet)

 

Absztrakt

Háttér

A ritka cukor, a D-allulóz, egy nulla kalóriatartalmú édesítőszer, jelentősen enyhíti az elhízást.

Állítólag serkenti az endogén glukagonszerű peptid 1 (GLP-1) felszabadulását, ami aktiválja a vagus afferenst, és közvetlenül befolyásolja a hipotalamusz arcuatus magjában (ARH) található neuronokat, ezáltal vagus és központi idegrendszeri útvonalakat vált ki.

A D-allulóz ma már jelentős mértékben előállítható, ami várhatóan diétás terápiában is alkalmazható.

Az orális GLP-1 receptor agonista (GLP-1RA), az *Orális szemaglutid (O-Sema), injekció nélkül, jelentősen enyhíti az elhízást.

Csak a központi idegrendszeri útvonalakat aktiválja. Így ezek a GLP-1 alapú anyagok közös/különböző útvonalakat használnak, ami arra utal, hogy közös/különböző hatásuk van az elhízásra és a kapcsolódó rendellenességekre, beleértve a szarkopéniát is.

(az izomtömeg és -erő életkorral összefüggő csökkenését jelenti, főként idősebb korban)

 

Ennek vizsgálata érdekében ez a tanulmány pontosan összehasonlította hatásaikat.

 

Módszerek

Az O-Semát és a D-allulózt azonos körülmények között, ekvivalens dózisokban, orális szondán keresztül és táplálék-/vízmegvonás mellett adták be diétával indukált elhízott egereknek.

Mérték az akut és szubkrónikus hatásokat a táplálékbevitelre, a testtömegre és a fogóerőre.

 

Eredmények

A D-Allulóz akut módon gyorsan, az O-Sema pedig lassan csökkentette a táplálékfelvételt.

Szubkrónikusan a D-Allulóz és az O-Sema jelentősen csökkentette a táplálékfelvételt és a testsúlyt a kezelés korai szakaszában (0-3 nap).

A testsúlycsökkenés O-Sema mellett is csökkent, de a D-Allulózzal a későbbi időszakban (4-10 nap) és a kezelés befejezése után is fennmaradt.

 

A D-Allulóz és az O-Sema növelte az izomerőt

Mechanisztikusan a D-Allulóz és a szemaglutid hasonlóan aktiválta az anorexigén leptin-reszponzív neuronokat, míg csak a D-Allulóz gátolta szignifikánsan az orexigén ghrelin-reszponzív neuronokat ARH esetén.

 

Következtetések

A D-Allulóz és az O-Sema egyaránt okoz testsúlycsökkenést, valószínűleg a központi idegrendszeri útvonalon keresztül, beleértve az ARH anorexigén neuronok aktiválását.

A testsúlycsökkenés O-Sema esetén visszaáll, míg D-Allulózzal fenntartható, valószínűleg a vagus afferens és a központi idegrendszeri útvonalak kombinációján keresztül, beleértve az ARH orexigén neuronok gátlását.

 

Optimális alkalmazásuk potenciálisan pontos kontrollt biztosíthat az elhízás és a kapcsolódó rendellenességek felett.

Folytatás..

 

Ez az ábra a Semaglutide (egy GLP-1 receptor agonista) és az Allulóz testsúlycsökkentố és étvágyszabályozó hatásmechanizmusait mutatja be a bél-agy tengelyen keresztül.

A folyamat lényege, hogy ezek az anyagok különböző útvonalakon keresztül "jóllakottság"' jeleket küldenek az agyba, ami végül a táplálékfelvétel és a testsúly csökkenéséhez vezet.

A Semaglutide hatása

A zölddel jelölt Semaglutide (O-Sema) elsősorban közvetlen úton hat:

• Atlépi a vér-agy gátat (Blood-brain barrier)

• Közvetlenül stimulálja a hipotalamusz leptin-érzékeny neuronjait (Leptin-sens. Neuron) az ives magban (ARH)

• Ez a folyamat főként a fogyás indukciós (kezdő) fázisáért felelős.

 

Az Allulóz hatása

A pirossal jelölt Allulóz összetettebb módon, két fő útvonalon fejti ki hatását:

1. Közvetlen agyi hatás

A Semaglutide-hoz hasonlóan bejut a hipotalamuszba, ahol gátolja az éhségérzetért felelős ahrelin-érzékeny neuronokat, és serkenti a jóllakottságért felelős leptin-érzékeny neuronokat

2. Közvetett bélrendszeri hatás

A bélben stimulálja a GLP-1 felszabadulását.

Ez a hormon a bolygóideg (Vagal afferents) útján jelet küld a nyúltvelőben található NTS (Nucleus Tractus Solitarius) központba.

 

Indukció és Fenntartás

Az ábra megkülönbözteti a fogyás két szakaszát:

• Indukció (Induction)

Elsősorban a hipotalamusz (ARH) neuronjainak aktiválásán keresztül történik.

• Fenntartás (Maintenance)

Ebben a szakaszban már az NTS-be érkező jelek (vagus ideg útján) és a hipotalamusz együttesen biztosítják a hosszú távú súlycsökkenést.

 

Napi táplálékfelvétel, testtömeg és súlygyarapodás ábra

E grafikonokon bemutatott adatok alapján a tanulmány összehasonlítja a D-Allulóz és az orális szemaglutid (O-Sema,) napi egyszeri orális adagolásának hatásait diétával kiváltott elhízott (DIO) egereken.

 

*Mi az a "DIO egér"?

DIO = Diet-Induced Obesity (étrenddel kiváltott elhízás)

• A DIO egér olyan egér‑modell, amelynet nagyon zsíros táppal (általában a táp energiájának 60% körüli zsír) etetik, így néhány hónap alatt jelentős testsúlynövekedés és elhízás alakul ki nála.
• Ilyen modellben a testsúly akár több mint 100%‑kal is megnövekedhet, és ezáltal kutatásokat végeznek inzulin‑rezisztencia, diabétesz, májzsírosodás és más elhízással járó betegségek vizsgálatára. 

A grafikonok azt mutatják, hogy mindkét kezelés jelentősen csökkenti a táplálékfelvételt és a testsúlyt a kontrollcsoporthoz (DW) képest, de a D-Allulóz tartósabb fogyási hatást biztosít a 16 napos kezelés és a kezelés utáni időszak alatt.

A grafikonok főbb megfigyelései

Napi táplálékfelvétel (A grafikon)

Mind a D-Allulóz, mind az O-Sema éles, jelentős csökkenést okoz a táplálékfelvételben a korai kezelési fázisban (0–3. nap).

A kezelési időszak végére (kb. a 10. napra) a táplálékfelvétel mindkét csoportban elkezd visszatérni a kontrollszinthez.

Testtömeg (B. grafikon) és súlygyarapodás (C. grafikon)

• Kezdeti fázis (0–3. nap)

Mind az O-Sema, mind a D-Allulose hasonló, meredek testtömegcsökkenést okoz.

• Késői fázis (4–10. nap)

A D-Allulose csoportban a súlycsökkenés folytatódik, míg az O-Sema csoport platószerű állapotot vagy enyhe „visszapattanó” hatást mutat, ahol a súlycsökkenés kevésbé hangsúlyos a kezdeti csökkenéshez képest.

• Kezelés utáni fázis (11–16. nap)

A kezelés leállítása után a D-Allulose csoport szignifikánsan alacsonyabb testtömeget és kisebb súlygyarapodást tart fenn a kontrollcsoporthoz képest.

Ezzel szemben az O-Sema csoport gyorsabb visszatérést mutat a kontrollsúlyhoz.

Tudományos kontextus

A kutatások azt mutatják, hogy míg mindkét anyag aktiválja az anorexigén (étvágycsökkentő) neuronokat az agyban, a D-allulóznak tartósabb hatása lehet, mivel gátolja az orexigén (étvágygerjesztő) neuronokat is, és további útvonalakat használ, például a vagus afferens jelátvitelt.

Az O-Sema testsúlyra gyakorolt hatása ebben a specifikus egérmodellben átmenetibbnek tűnik a kezdeti kezelési fázis befejezése után.

 

 

* Orális szemaglutid

A szemaglutid (semaglutide) egy hatóanyag, amelyet leginkább 2-es típusú cukorbetegség kezelésére és a fogyás elősegítésére használnak, de a méregszervek (máj) és a szív‑érrendszer területén is egyre szélesebb a kutatási és klinikai alkalmazása.

Mi az a szemaglutid?

A szemaglutid egy GLP‑1‑receptor‑agonista peptid, tehát a szervezetben természetesen előforduló glukagonszerű peptid‑1 (GLP‑1) hatását utánozza.

Alkalmazási formái

Heti egyszeri alkar‑ vagy has alá fecskendezhető injekció (pl. Ozempic, Wegovy), szájon át szedhető tabletta (pl. Rybelsus). 

Mire használják?

Két fő indikációja van:

• 2‑es típusú cukorbetegség: étrenddel és mozgással együtt javítja a vércukor‑kontrollt, segíti az inzulinlehízódást és gátolja a glukagon‑szekréciót.
• Elhízás / túlsúly kezelése: felnőttek, akiknél a BMI ≥ 30, illetve ≥ 27 normál felső kategóriában súlyhoz kapcsolódó megbetegedéssel (pl. diabétesz, hypertonia, diszlipidémia).

Újabb vizsgálatok szerint metabolikus diszfunkcióval társuló zsírmáj (MASH) kezelésében is hatékony, majdnem kétharmad‑körüli válaszléptékkel a betegekben.

Hogyan hat a szervezetre?

A szemaglutid több mechanizmussal csökkenti a testsúlyt és a vércukrot:

• növeli az inzulin‑szekréciót, csökkenti a glukagon‑szekréciót,
• lassítja a gyomorürülést,
• csökkenti az étvágyat a központi idegrendszeres hatás révén.

Emellett kedvezően módosítja a lipidprofilon és a szív‑érrendszeri kockázati profilokon is, így a kardiovaszkuláris események kockázatát is csökkenti megfelelő populációban.

Mellékhatások és biztonság

A leggyakrabban jelentett mellékhatások gasztrointesztinális típusúak:

• hányinger, hányás,
• hasi fájdalom, hasmenés,
• székrekedés.

Újabb adatok szerint a szemaglutiddal kezelt betegeknél viszonylag alacsony azok aránya, akik ezek miatt sürgősségi osztályon kötnek ki, és a legtöbb esetben gasztro‑intesztinális tünetekről, ritkábban hipoglikémiáról vagy allergiás reakcióról van szó.

Fontos orvosi szempontok

A szemaglutid szigorúan vényköteles készítmény, és a szakmai irányelvek alapján cukorgyógyszer, nem „fogyókúrás bónuszszer” (bár a fogyasztó hatás erős).