Az ételsorrend jelentős hatással van az étkezés utáni glükóz- és inzulinszintre
Allulose StoreAlpana P. Shukla, Katalin E. Tamás, Radu G. Iliescu, Louis J. Aronne, 2015.
Forrás: Diabetes Care
Az étkezés utáni hiperglikémia, fontos terápiás célpont a glikémiás kontroll optimalizálása és a 2-es típusú cukorbetegségre jellemző proatherogén (kóros) érrendszeri környezet enyhítése szempontjából.
A meglévő bizonyítékok arra utalnak, hogy az elfogyasztott szénhidrát mennyisége és típusa befolyásolja a vércukorszintet, és hogy a bevitt szénhidrát teljes mennyisége a glikémiás válasz elsődleges előrejelzője (1).
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a tejsavófehérje étkezés előtti fogyasztása, valamint az étkezés makrotápanyag-összetételének megváltoztatása csökkenti az étkezés utáni glükózszintet (2, 3, 4).
Korlátozott adatok állnak azonban rendelkezésre az étkezési sorrend hatásáról a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek étkezés utáni glikémiájára (5).
Ebben a pilotvizsgálatban azt vizsgáltuk, hogy az étkezési sorrend – egy tipikus nyugati étkezés, amely zöldségeket, fehérjét és szénhidrátot tartalmaz – milyen hatással van az étkezés utáni glükóz- és inzulinszint-ingadozásokra túlsúlyos/elhízott 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőtteknél.
Összesen 11, metforminnal kezelt, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő alanyt (6 nő, 5 férfi) vizsgáltak, keresztezett vizsgálatban.
Az átlagéletkor 54 ± 9 év, és a BMI 32,9 ± 5 volt.
A cukorbetegség átlagos időtartama 4,8 ± 2,4 év, és az átlagos HbA1C- szint pedig 6,5 ± 0,7% volt.
Egy 12 órás éjszakai böjtöt követően a vizsgálati alanyok egy izokalorikus (628 kcal: 55 g fehérje, 68 g szénhidrát és 16 g zsír) étkezést fogyasztottak azonos összetétellel, két külön napon, egy hét különbséggel.
Az első vizsgálat során az étkezési sorrend szénhidrát (ciabatta kenyér és narancslé) volt, majd 15 perccel később fehérje (bőr nélküli grillezett csirkemell) és zöldség (saláta és paradicsomsaláta alacsony zsírtartalmú olasz vinaigrette-tel és párolt brokkolival vajjal); az étkezési sorrendet egy héttel később megfordították.
A vizsgálat kezdetén (közvetlenül az étkezés előtt), valamint az étkezés megkezdése után 30, 60 és 120 perccel vérmintát vettek glükóz- és inzulinszint mérésére.
Glükózszint
Az étkezés utáni átlagos glükózszint 28,6%-kal, 36,7%-kal és 16,8%-kal csökkent 30, 60 és 120 percnél.
A görbe alatti növekményes terület (iAUC 0–120) 73%-kal volt alacsonyabb, amikor a zöldségeket és a fehérjét fogyasztották először a szénhidrát előtt, a fordított étkezési sorrendhez képest:
Inzulinszint
Az étkezés utáni inzulinszint 60 és 120 percnél, valamint az iAUC 0–120, szintén szignifikánsan alacsonyabb volt, amikor a fehérjét és a zöldségeket fogyasztották először:
A grafikonon látható, hogy a szénhidrátot utoljára tartalmazó étkezési minta utáni inzulinszint, átlagosan körülbelül 40%-kal alacsonyabb a szénhidrátot elsőként tartalmazó mintához képest a vizsgált időpontokban.
A különbség mértéke az idő előrehaladtával változik:
- 30 percnél kb. 32%-kal alacsonyabb
- 60 percnél kb. 49%-kal alacsonyabb
- 120 percnél kb. 40%-kal alacsonyabb
A görbe alatti növekményes terület (iAUC 0–120) számításakor jelentős különbség mutatkozik a két étkezési sorrend között.
A trapezoid szabályt alkalmazva a grafikonról leolvasott értékek alapján:
- Szénhidrát először: Az iAUC értéke 10 155
- Szénhidrát utoljára: Az iAUC értéke 5 190
Ez azt jelenti, hogy a szénhidrátok étkezés végére történő időzítése, hozzávetőlegesen 49%-kal csökkenti a posztprandiális inzulinterhelést (iAUC) a szénhidrátok elsőként történő fogyasztásához képest.
Következtetések
Ebben a pilotvizsgálatban kimutattuk, hogy az étkezés során a szénhidrátbevitel időbeli sorrendje, jelentős hatással van az étkezés utáni glükóz- és inzulinszint-ingadozásokra.
Az ételsorrend glükózszintre gyakorolt hatásának nagysága összehasonlítható azzal, amit az étkezés utáni glükózt célzó farmakológiai szereknél figyeltek meg.
Ezenkívül, az ebben a kísérleti környezetben megfigyelt csökkent inzulin-ingadozások arra utalnak, hogy ez az étkezési minta javíthatja az inzulinérzékenységet.
A vizsgálat egyik korlátja, hogy a glükóz- és inzulinválaszokat csak az étkezés bevételét követő 120 percig elemeztük, mivel ezt a vizsgálatot a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek által a gyakorlatban mért étkezés utáni glükózszintek tesztelésére tervezték.
További, hosszabb követéses vizsgálatok szükségesek a teljes hatás, beleértve a késleltetett hatásokat és az ételsorrend glikémiáshatás mechanizmusainak a leírására.
A cukorbetegséggel kapcsolatos hagyományos táplálkozási tanácsadással ellentétben, amely nagyrészt korlátozó és a „mennyit” és a „mit ne együnk” kérdésre összpontosít, ez a kísérleti tanulmány azt sugallja, hogy a glikémiás szint javulása, az étkezés során a szénhidrátbevitel optimális időzítésével érhető el.
Referenciák
1.) Sheard NF,Clark NG,Brand-Miller JC, és mások.
Étrendi szénhidrát (mennyiség és típus) a cukorbetegség megelőzésében és kezelésében: az Amerikai Diabétesz Társaság nyilatkozata. Cukorbetegség-gondozás 2004;27:2266–2271
2.) Frid AH,Nilsson M,Holst JJ,Björck IM.
A tejsavó hatása a vércukorszintre és az inzulinválaszra összetett reggeli és ebéd étkezések esetén 2-es típusú cukorbetegeknél.
Am J Clin Nutr 2005;82:69–75
3.) Nuttall Gyakori kérdések, Gannon MC.
A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők metabolikus reakciója a magas fehérjetartalmú étrendre.
Nutr Metab (London) 2004.1.6
4.) Jakubowicz D,Froy Ó,Ahrén B., és mások.
A tejsavófehérje előterhelésének inkretin, inzulinotrop és glükózcsökkentő hatásai 2-es típusú cukorbetegségben: randomizált klinikai vizsgálat.
Diabetológia 2014;57:1807–1811
Az étkezési sorrendben történő étrend csökkentette az étkezés utáni glükóz- és glikált hemoglobinszintet 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő japán betegeknél.
J Rehabilitációs Egészségtudományi 2010;8:1–7
