Böjt, időszakos böjt

Meghallgatás (12:04)

 

A böjt, vagyis az úgynevezett AUTOFÁGIA mechanizmusára – az utóbbi évtizedek kutatásai mutattak rá még inkább.

 

Ez a görög szó az önemésztést jelenti, vagyis amikor a sejtjeink a már nem jól működő sejtalkotórészeket lebontják, és ezeket újra felhasználják, vagy energiát termelnek belőle.

A sejtmegújulás folyamatának élettani hátterére vonatkozóan a nagy áttörést egy japán sejtbiológus, Oszumi Josinori autofágiával kapcsolatos kutatásai hozták meg, aki 2016-ban orvosi-élettani Nobel-díjat is kapott.

A sejt egyes komponensei – főleg a fehérjék – idővel elfáradnak, elhasználódnak, és így képtelenek ellátni normális funkciójukat.

Az autofágia a sejtek önlebontó folyamata, melynek során a felesleges és károsodott sejtalkotók egy enzimes mechanizmus révén lebomlanak. Ezáltal energia, valamint az új sejtek felépítéséhez használható anyagok szabadulnak fel.

Ez úgy kapcsolódik a böjthöz, hogy bizonyos hormonok – pl. az éhezés során felszabaduló glükagon – termelődése és egyéb más hormonok együttes hatása az autofágia folyamatát serkentheti, tehát elősegítheti a sejtmegújulást.

Ha a glükóz koncentrációja a vérben túlságosan alacsony lesz (3,9–4,0 mmol/L alatt), a hasnyálmirigy egy glükagon nevű hormont választ ki, amely a májban beindítja a tárolt glikogén lebontását glükózzá. Így az bekerülve a vérbe, emeli vissza a leesett vércukorszintet.

Az éhezés e mellett serkenti a növekedési hormon termelődését is, a kettő együtt pedig a sejtek megújulását eredményezi.

Leegyszerűsítve olyan ez, mintha szervízbe vinnénk az autót, ahol néhány alkatrész cseréjével az egész járművet megújítanák.

A szervezet egy nagyon finoman szabályozott mechanizmusa ez, amikor a test megszabadul kórokozóktól, (vírusok, gombák, baktériumok) hibás sejtrészektől, illetve olyan elhasználódott fehérjéktől, sejtmembránoktól, sejtalkotóktól, sejtszervecskéktől, amelyek már nem töltik be funkciójukat a sejten belül.

Tehát ez egy sejtmegújulást támogató folyamat, melynek nagy szerepe van a normális sejtanyagcsere folyamat megőrzésében, a betegségek megelőzésében és az öregedés késleltetésében egyaránt.

A folyamat során az elhasznált részek lebontása a fehérjék lebontására specializálódott liposzómákban (sejtszervecske) különböző enzimek közreműködése által történik.

A lebontott részek azt követően elszállítódnak a májba, ahol újra felhasználódnak vagy energiatermelésre fordítódnak.

Ezáltal a hibásan képződött fehérjék, át tudnak alakulni normális fehérjékké.

Az illusztráció, egy liposzóma (bal felső sarok) és egy autofagoszóma fúzióját mutatja az autofágia folyamata során:

Az autofágia a sejtek természetes tisztító és regeneráló mechanizmusa, amely hozzájárul a szervezet öngyógyító képességéhez, különösen idősebb korban. Ez az ősi biológiai folyamat támogatja az egészséges sejtmegújulást és a belső tisztaságot

 

A  folyamat már egy 14-16 órás böjt során is elindulhat, ha nem viszünk be tápanyagot, csak a folyadékot pótoljuk.

Ugyanakkor az étkezés (glükóz- és inzulinszint növekedés) leállítja. Tehát a léböjt vagy a kalóriamegvonásos diéták nem segítik!

Az időszakos böjtről azt is kimutatták, hogy csökkenti az éhgyomri glükóz- és inzulinszintet, valamint csökkenti a koleszterinszintet és a vérnyomást is.

Nem csak a májban játszódik le az autofágia, de a zsírban, az AGYBAN és az IZMOKBAN is!

Az autofágia szintén fontos szerepet játszik az agy egészségének fenntartásában és a neurodegeneratív betegségek kockázatának csökkentésében. 

Az autofágia révén az agysejtek képesek eltávolítani a károsodott sejtalkatrészeket és fehérjéket, ami hozzájárul az idegsejtek védelméhez és a sejtregenerációhoz.

Kutatások azt mutatják, hogy az autofágia dysregulációja – a folyamat szabályozatlansága – összefüggést mutat az agyi betegségek, mint pl. az Alzheimer-kór és a Parkinson-kór, kialakulásával.

A megfelelően működő autofágia fontos szerepet játszik az idegrendszer egészségében és a KOGNITÍV FUNKCIÓK fenntartásában.

A kognitív funkciók az agy olyan képességeit jelentik, amelyek segítségével az ember információt feldolgoz, tanul, emlékezik, döntéseket hoz, problémákat old meg és kommunikál. Ezek a funkciók számos területet foglalnak magukban:

• Memória: információk tárolása és visszahívása a múltból.
• Figyelem: az információra irányított figyelem fenntartása és irányítása.
• Észlelés: a külvilág érzékelése és értelmezése az érzékszervek segítségével.
• Nyelv: beszéd megértése és kifejezése, írás és olvasás.
• Gondolkodás: az információ feldolgozása, értelmezése és összefüggéseinek felismerése.
• Megértés: az információk értelmezése, különböző fogalmak közötti kapcsolatok felismerése.
• Döntéshozatal: alternatívák értékelése és választása.
• Problémamegoldás: egy adott probléma megértése és hatékony megoldásának kidolgozása.

Ezek a kognitív funkciók összetettek és együttesen működnek, hogy lehetővé tegyék az emberek számára a hatékony gondolkodást, tanulást és mindennapi életvezetést.

A kognitív funkciók változhatnak az életkor előrehaladtával, illetve különböző betegségek vagy károsodások hatására.

A koplalás növeli a szervezetben az Agyi Eredetű Növekedési Faktor szintjét. 

Az AENF védi az idegsejteket, mégpedig azáltal, hogy ellenállóbbá teszi őket a különböző károsodásokkal szemben. 

Az AENF ezen kívül a szinapszisokat is erősíti (az idegsejtek közti struktúra, amelyen keresztül az információ-átadás zajlik), továbbá serkenti az új idegsejtek és új szinapszisok képződését is.

Az agysejtjeink megtisztításával javíthatjuk a memóriánkat és csökkenthetjük az olyan idegrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát, mint az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór.

Az agysejtek számára különösen fontos ez a minőségellenőrzési folyamat.

Ha az autofágia jól működik, akkor védi az idegsejteket, illetve lassítja az említett neurodegeneratív betegségek progresszióját.

És fordítva; ha az autofágia nem működik, vagy nem megfelelően működik, akkor az illető megbetegszik.

Annak ellenére, hogy koplalás közben nem jutunk fehérjéhez, a vérünkben és a szöveteinkben az aminosav koncentrációja többé-kevésbé változatlan marad, mert az autofágia során lebomlott aminosavak a sejten belüli folyadékba kerülnek és ott újrahasznosulnak: új fehérjéket állítanak elő belőlük, amelyek vagy beépülnek, vagy energiaforrásként újra felhasználásra kerülnek.

 

Autofágia az izmokban

Az autofágia szerepe és hatása az izomszövetekben különösen fontos, mivel az izmok nagy mennyiségű energia felhasználásával működnek, és gyakran ki vannak téve különböző stresszoroknak, pl. edzésnek vagy sérülésnek.

Néhány fontos hatása összefoglalva:

• Izomregeneráció és sérülés helyreállítás.

Az autofágia lehetővé teszi a sérült vagy károsodott izomsejtek eltávolítását, elősegítve ezzel az izomregenerációt és a sérülések gyógyulását.

 

• Izomtömeg és -erő fenntartása: 

Az autofágia szerepet játszik az izomtömeg és -erő fenntartásában, mivel segít az izomsejtekben található fehérje- és energiatartalékok optimális szinten tartásában. 

 

• A fehérjeszintézis (aminósavakból fehérjék képződése) szabályozása: 

Az autofágia szabályozza a fehérjeszintézist az izomszövetekben, amely fontos a sejtek anyagcseréjének és energiaellátásának szempontjából. 

• Az oxidatív stressz csökkentése: 

Az autofágia segít csökkenteni az oxidatív stresszt az izomszövetekben, amely jelentős károkat okozhat az izmokban, különösen intenzív edzés vagy sérülés esetén.

Az autofágia tehát kulcsfontosságú szerepet játszik az izomszövetek egészségének és teljesítményének fenntartásában és javításában. 

A megfelelő működésének támogatása fontos a sportteljesítmény, az izomépítés és az általános egészség szempontjából.

Egy egereken végzett vizsgálat azt is megállapította, hogy a koplaló egerek elkerülték az izomtömeg csökkenését, ami normál öregedésnél következik be.

Azonban az autofágia TÚLZOTT, hosszú időn át tartó aktiválódása negatívan is befolyásolhatja az izomszöveteket:

önemésztéshez 》 az izomtömeg csökkenéséhez vagy károsodásához is vezethet.

Ha a testünk és minden sejtünk krónikus stressz alatt áll, az olyan változásokat hoz létre, amelyek negatívan befolyásolhatják az autofágiát. Ezért úgy kell élnünk, hogy a sejtjeink is 'boldogok' legyenek.

Az autofágia kapacitása az életkor előrehaladtával hanyatlik. Idős korban a molekuláris károsodások mértéke túlsúlyba kerül, megkopik a sejtek takarítási, öntisztító képessége.

Az autofágia ténylegesen az öregedési folyamat központi szabályozó rendszere.

Az élettartam növelését okozó ma ismert 500 gén, szinte mindegyike az autofág rendszeren keresztül fejti ki hatását!

Elengedhetetlenül fontos továbbá a sejtek növekedéséhez, és a szöveti regeneráció folyamatához.

 

Az utóbbi elég szemléletes

A kísérletekhez használt zebrahalak képesek rá, hogy ha farokúszójukat levágják (amputálják), újra kinövesszék azt. 

Az ELTE-n bizonyították be, hogy az autofág gének kikapcsolásával a halak farka nem nő vissza, nem képes regenerálódni.

Miért jelentős ez?

Az autofág rendszerek befolyásolásával gyorsítható a sejtek regenerálódása, és ez jelentős lehet a sebgyógyulás vagy akár az infarktus kezelésénél is.

Összegzés

A glükóz- és ezáltal az inzulingörbe ellaposítása, az időszakos böjt, a testmozgás és a stressz csökkentése hatékony eszköz az öregedés és a rák megelőzésére.

 

Végezetül itt egy vicces rajzfilm arról, hogy mi történne, ha az agyunk egy 'szép napon' eldöntené, hogy 36 órát fog mindenki böjtölni: