Hogyan befolyásolják a vércukorcsúcsok az oxidatív stresszt és az öregedést?
Allulose StoreOldal meghallgatás
Hogyan okoznak oxidatív stresszt a vércukorcsúcsok?
Gyors glükózbeáramlás a sejtekbe
Amikor a vércukorszint hirtelen megemelkedik (vércukorcsúcs), a sejtekbe túl sok glükóz jut be egyszerre. A mitokondriumok csak annyi glükózt tudnak energiává alakítani, amennyire a sejtnek szüksége van, a többi feleslegben marad. 1.
Szabadgyökök (ROS) keletkezése
A felesleges glükóz feldolgozása során a mitokondriumokban nagy mennyiségű szabadgyök (reaktív oxigénformák, ROS) képződik. Ezek a molekulák károsíthatják a sejteket, fehérjéket, lipideket, és a DNS-t. 1. 2.
Antioxidáns védelem kimerülése
Ha a szabadgyökök mennyisége meghaladja az antioxidánsok kapacitását, a szervezet oxidatív stressz állapotba kerül, ami hosszú távon károsítja a sejteket és szöveteket. 2. 3.

Az oxidatív stressz hatása az öregedésre
Sejtkárosodás és gyulladás
Az oxidatív stressz elősegíti a krónikus gyulladást, amely a szövetek és szervek lassú károsodásához, funkcióvesztéséhez vezet.
Ez a folyamat hozzájárul az öregedéshez, valamint számos betegség, például szívbetegség, cukorbetegség és neurodegeneratív kórképek (pl. Alzheimer-kór) kialakulásához. 1. 3. 4.
Glikáció és öregedés
A vércukorcsúcsok során a glükóz fehérjékhez kötődik (glikáció), ami ún. végső glikációs végtermékek (AGE-k) képződéséhez vezet.
Ezek az anyagok gyorsítják a sejtek öregedését, roncsolják a kollagént (bőr, ízületek), elősegítik a ráncosodást, csont- és ízületi problémákat okoznak. 1. 4.
Szabadgyökök keletkezése és az oxidatív stressz
Sejtjeink zavartalanul működnek, ha a biztosított energia mennyisége megegyezik a működéshez szükséges energiával.
A mitokondriumok csak annyi glükózt tudnak felhasználni, amennyire a sejtnek energia formájában szüksége van, többet nem. (Az előállított ATP nem tárolható.)
Amikor felszalad a vércukorgörbénk, akkor túl gyorsan szállítjuk a glükózt sejtjeinkbe.
A szállítás sebessége a kritikus pont
Túl sok glükóz molekula egyidejű transzportja problémák forrása lesz.
Egy egészséges sejt több ezer működő mitokondriumot tartalmaz, sok egyéb összetevő mellett.
A legújabb tudományos elmélet, az ún. allosztatikus terhelési modell szerint, amikor mitokondriumaink felesleges glükózba fulladnak, sejtjeinkből apró molekulák, ún. szabadgyökök szabadulnak fel, amelyek jelenléte komoly következményekkel jár.
A krónikusan megemelkedett glükózszint mind a mitokondriumokat, mind a mitokondriális DNS-t károsítja, mérgező komponenseket termelve, amelyek elősegíthetik a rendszerszintű gyulladást, megváltoztathatják a génexpressziót és felgyorsíthatják a sejtek öregedését.
A szabadgyökök nagy bajt jelentenek, mert bármihez kapcsolódnak, károsítják azt.
Véletlenszerűen feltörik és módosítják genetikai kódunkat (DNS-ünket), olyan mutációkat hozva létre, amelyek káros géneket aktiválnak, és rák kialakulásához vezethetnek.
Lyukakat szúrnak a sejtjeink membránjába, és egy helyesen működő sejtet rosszul működővé változtatnak.
Normális körülmények között úgy élünk, hogy sejtjeinkben mérsékelt mennyiségű szabadgyök található, és ezeket kezelni is tudjuk – de ismétlődő és jelentős glükózcsúcsok esetén, a keletkező mennyiség kezelhetetlenné válik.
Ha túl sok a semlegesítendő szabadgyök, szervezetünk oxidatív stressz állapotba kerül.
Az oxidatív stressz a szívbetegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, a kognitív hanyatlás és az általános öregedés motorja.
Édesség
A fruktóz pedig még jobban növeli az oxidatív stresszt, mint a glükóz önmagában.
Ez az egyik oka annak, hogy az édes ételek (amelyek fruktózt tartalmaznak) ebből a szempontból rosszabbak, mint a keményítőtartalmú ételek (amelyek nem tartalmaznak fruktózt).
Mivel túlterheltek, mitokondriumaink nem tudják hatékonyan átalakítani a glükózt energiává.
A szükségesnél kevesebb energiát biztosítanak, így a sejtek éheznek, ami szervi működési zavarokhoz vezet.
Amit mi tapasztalhatunk, hogy bár táplálkozunk, fáradtságtól szenvedünk; nehéz felkelni reggel, és nincs energiánk egész nap.
Ezt az érzést tetézi egy második folyamat, amely akkor indul be, amikor jelentős glükózcsúcsot tapasztalunk.
Glikáció és gyulladás
Lehet, hogy meglepő, de a testünk belül most is szép lassan sül, vagy inkább barnul, épp mint egy szelet pirítós. És most nem a napozás okozta barnulásra kell gondolni.
Születésünk pillanatától szépen lassan barnulnak a csontjaink. Az újszülöttek csontja szinte hófehér, egy 90 éves emberé pedig már barna, az átmenet pedig szép fokozatos.

Borda csontok glikációja az idő előrehaladtával
1912-ben írta le egy francia vegyész, Louis-Camille Maillard a később róla elnevezett Maillard reakciót.
Észrevette, hogy amikor egy glükóz molekula találkozik egy másik (sokszor egy fehérje) molekulával, akkor reakció (összekötődés) jön létre.
A másik molekulára azt mondjuk, hogy glikálódik.
A glikálódott molekula már nem úgy funkcionál, mint a reakció előtti állapotában, vagyis károsodik.
Ez a folyamat normális és elkerülhetetlen része az életünknek.
Ez az egyik jelentős oka, hogy öregszünk, szerveink lassan lerobbannak és végül meghalunk.
Nem állíthatjuk le ezt a folyamatot, de lelassíthatjuk, vagy éppen felgyorsíthatjuk
Minél több glükózt juttatunk a szervezetünkbe, annál gyorsabban zajlik a glikáció.
Ha a reakció lejátszódott, akkor az adott molekula örökre megsérül.
A megbarnult pirítóst sem tudjuk visszavilágosítani...
A glikáció hosszú távú következményei a ráncok, a szürkehályog, a szívbetegségek jó része és az Alzheimer-kór is.

A fruktóz a glükóznál, 10-szer gyorsabban glikálja a molekulákat, így az még több kárt tud okozni!
Ezért is van, hogy a fruktózt is tartalmazó édes ételekből (pl. kekszek, sütik) származó vércukorcsúcsok sokkal károsabbak, mint a keményítőtartalmú (fruktózt nem tartalmazó) ételeink (pl. tészta, rizs) fogyasztásából származó kiugrások.
A glükóz jelenléte és a glikáció annyira összekapcsolódnak, hogy az egyik, diabéteszesek által jól ismert tesztben, a hemoglobin A1C (HbA1c) tesztben valójában azt mérik, hogy az elmúlt három hónapban a glükóz mennyire glikálta a vörösvértestek fehérjéit.
A vörösvértestek átlagos élettartama három hónap, de a glikáció pillanatától élettartamuk végéig kötődnek a glükóz molekulához.
Vagyis a tesztet megelőző három hónap átlagos cukorfogyasztásáról kapunk ilyenkor képet.
Minél több glükóz kering a szervezetünkben, annál gyakoribb a Maillard reakció, és annál gyorsabban öregszünk.
A szabadgyökök, az oxidatív stressz és a glikáció gyulladásos folyamatokat indít el a testünkben.
A gyulladás alapvetően egy hasznos védelmi mechanizmus a betolakodók ellen.
A krónikus, hosszan elhúzódó gyulladás azonban káros, mert a saját szervezetünk ellen dolgozik.
Kívülről vörösödést, duzzanatot láthatunk, de belül szövetek és szervek károsodása figyelhető meg.

DNS-károsodás
A szabadgyökök véletlenszerűen károsíthatják a DNS-t, mutációkat okozva, amelyek hozzájárulhatnak a rákos folyamatokhoz és a sejtek öregedéséhez. 1. 4.
Immunrendszer gyengülése
Az oxidatív stressz csökkenti az immunrendszer hatékonyságát, így a szervezet fogékonyabbá válik fertőzésekre és egyéb betegségekre. 4.
Összefoglalás
Miért fontos a vércukorcsúcsok elkerülése?
• A gyakori vagy jelentős vércukorcsúcsok növelik az oxidatív stresszt, ami felgyorsítja a sejtek és szervek öregedését.
• Az oxidatív stressz és a glikáció együttesen krónikus gyulladást, szöveti károsodást, ráncosodást, ízületi problémákat és súlyosabb betegségeket okoz.
• A vércukorszint stabilan tartása, a kiegyensúlyozott étrend és a rendszeres mozgás segíthet lassítani az öregedési folyamatokat és csökkenteni az oxidatív stresszt. 1. 4. 3.
Főbb mechanizmusok táblázatban
| Hatásmechanizmus | Vércukorcsúcs következményei | Öregedéshez vezető folyamatok |
|---|---|---|
| Szabadgyök-képződés | Oxidatív stressz, sejtkárosodás | Gyulladás, szöveti károsodás, öregedés |
| Glikáció | AGE-k képződése, fehérjék károsodása | Kollagénrombolás, bőr öregedése, ráncok |
| DNS-károsodás | Mutációk, sejtfunkciók romlása | Rák, sejtek öregedése |
| Immunrendszer gyengülése |
Fertőzésekre való hajlam, lassabb regeneráció |
Öregedéssel járó betegségek |