Inzulin; érzékenység és rezisztencia

Meghallgatás (11:54)

 

 

Inzulintermelődés

Az inzulin elválasztása a hasnyálmirigy béta-sejtjeiben a vércukorszint emelkedésére reagál.

Normál körülmények között az inzulintermelés már 4.4–4.5 mmol/L vércukorszintnél elkezd fokozódni, de az egyéni eltérések és az anyagcsere állapota is befolyásolja ezt.

Az éhgyomri vércukorszint normál esetben 4.4–5.2 mmol/L között mozog, és ekkor az inzulinszint is alacsony. (Alapon van)

Étkezéskor, amikor a vércukorszint eléri a 4.6-ot, az inzulintermelés erőteljesen fokozódik, hogy segítse a glükóz sejtekbe jutását.

Az inzulin szabályozása egy összetett folyamat, amelyet a vércukorszint, a hormonok és az idegrendszer is befolyásol.

Hogyan indul be az inzulin termelődése?

Az inzulin kiválasztását főként a vércukorszint növekedése szabályozza. Amikor a glükóz bejut a véráramba, az alábbi lépések történnek:

1. Glükózérzékelés a hasnyálmirigyben:

       A béta-sejtek érzékelik a vércukorszint emelkedését. Ez különösen akkor történik, ha a vércukorszint 4.4 mmol/L fölé emelkedik.

 

2. Inzulinkiválasztás fázisai:

• I. fázis: Gyors inzulin-felszabadulás  a már előzetesen tárolt inzulinból  ~ 10-15 perc alatt.
• II. fázis: Új inzulin szintetizálása és kibocsátása ~ 30 perc – több óra
• III. fázis: Sejtek glükózfelvétele. Az inzulin segít a sejteknek (izmok, máj, zsírsejtek) felvenni a glükózt, így csökkentve le a vércukorszintet.

Az inzulinválasz, a vércukorszint emelkedésére adott reakcióként változik.

Ekkora vércukorszinteknél, ilyen inzulinválasz várható:

• 3.9 alatt: nincs inzulintermelés

A szervezet glükagont és adrenalint termel a vércukorszint emelésére, és ketontesteket az agynak és izmoknak. (Zsírégető üzemmód)

• 3.9-4.4: alacsony/alap inzulin termelés

Normál éhgyomri vércukorszint, a szervezet fenntartja az egyensúlyt.

• 4.4-4.6: kezdeti inzulinválasz

Enyhe emelkedés étkezés után, normális inzulinreakció.

•  4.6-8.0: erős inzulinválasz

Étkezés utáni csúcs, az inzulin segíti a glükóz sejtekbe jutását.

•  8,0-10,0: megnövekedett inzulinszint

Ha rövid ideig tart, normális; ha tartós, inzulinrezisztenciára utalhat.

• 10-12: magas inzulinszint

Pre-diabétesz vagy cukorbetegség jele lehet, a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra.

• 12-15: max. inzulintermelés

Ha tartós, az az inzulinrezisztencia jele. A hasnyálmirigy túlterhelődik, és a 2-es típ. cukorbetegség kialakul.

 

Amennyi %-nyi testsúly-változás történik, azt pont annyi %-nyi éhgyomri vércukorszint-változás is követi, és viszont.

Ugyanis a zsírszövet hormonálisan aktív, és olyan anyagokat termel, amelyek megzavarják az inzulin-jelátvitelt. 

Ezáltal a sejtek kevésbé érzékenyek az inzulinra, így a glükóz nem tud hatékonyan bejutni a sejtekbe, hanem a vérben marad, emelve a vércukorszintet.

 

Íme egy példa arra, hogy mi történne egy 5.2 mmol/L-es éhgyomri glükózszinttel, ha 1%-nyit csökkenne a testsúly:

83 kg – 1% = 82.17 kg  (-0.83 kg)

5.2 mmol/L – 1% = 5.148 mmol/L   (–0.052 mmol/L)

 

Ebből az alappéldából, rengeteg személyreszabott számítás végezhető, majd a kívánt cél elérésekor, a 'matek' ellenőrizhető.  (Nálam tökéletesen működött!)

Ezek után levonhatjuk a tanulságot:

A testsúly csökkentése, – különösen a hasi zsírfelesleg leadása – jelentősen javítja az alap vércukorszintet, meg 'kisérőjét', az inzulinérzékenységet.

 

Az inzulinérzékenység javulása, több, egymással összefüggő mechanizmuson keresztül történik:

• Zsigeri zsír csökkenése

A hasi zsírszövet hormonokat és gyulladásos anyagokat termel, amelyek rontják az inzulin hatékonyságát. A zsír mennyiségének csökkentése mérsékli ezeknek az anyagoknak a szintjét, így javul a sejtek inzulinérzékenysége.

 

• Gyulladás mérséklése

A túlsúly, különösen a hasi zsír, krónikus gyulladást tart fenn a szervezetben. 

A fogyás csökkenti a gyulladásos markereket, ami szintén hozzájárul az inzulinérzékenység javulásához.

 

• Anyagcsere-folyamatok javulása 

Már a testsúly 5–7%-os csökkentése is mérhetően javítja az inzulinválaszt.

Ha nő az inzulinérzékenység, a glükóz hatékonyabban alakul át glikogénné, így a szervezet könnyebben képes feltölteni a glikogénraktárait. 

Fokozódik az izmok glükózfelvétele is, különösen mozgás hatására. Edzés után a szervezet kifejezetten törekszik a glikogénraktárai visszatöltésére.

 

• Zsírraktározás csökkenése

Az inzulinrezisztencia támogatja a zsírraktározást, így egy ördögi kör alakulhat ki. A fogyás viszont megtöri ezt a kört; a szervezet könnyebben égeti el a zsírt, és javul a glükóz sejtekbe jutása.

 

• Életmódbeli tényezők

A fogyás együtt jár egészségesebb táplálkozással, rendszeres testmozgással, jobb stresszkezeléssel és alvásminőséggel – ezek mind-mind tovább növelik az inzulinérzékenységet.

 

Izmok

Az inzulinérzékenység javulása közvetlenül hozzájárul az izmok teljesítményének növekedéséhez.

 

Ennek fő okai:

• Fokozott glükózfelvétel

Ha az izmok érzékenyebbek az inzulinra, több glükózt képesek felvenni a vérből, amit energiaforrásként használnak fel edzés és fizikai aktivitás során. 

Ez különösen fontos intenzív vagy hosszabb ideig tartó terhelésnél, amikor a szervezet elsődlegesen glükogént – az izmokban tárolt glükózt – használ fel.

 

• Nagyobb izomglikogén-raktárak

Javuló inzulinérzékenység mellett az izmok hatékonyabban töltik fel glikogénraktáraikat, így hosszabb ideig képesek magas intenzitású munkát végezni.

 

• Hatékonyabb energiahasznosítás

Az inzulinérzékenység növekedése javítja az izomsejtek anyagcseréjét, fokozza az oxidatív kapacitást, növeli a kapilláris sűrűséget, és elősegíti a glükóz transzporterek plazmamembránba jutását, ami gyorsabb és hatékonyabb glükózfelvételt eredményez.

 

• Izomtömeg és regeneráció

Az inzulin nemcsak a glükózfelvételt, hanem az izomfehérje-szintézist is serkenti, így hozzájárul az izomtömeg növekedéséhez, fenntartásához és regenerációjához.

Az inzulinérzékenység javulása révén az izmok több energiához jutnak, hatékonyabban használják fel a vércukrot, gyorsabban töltik fel glikogénraktáraikat, és javul az izomregeneráció, ami összességében növeli az izmok teljesítményét.

Máj

Az inzulinérzékenység javulása növeli a máj glikogénkészletét is, mivel a májsejtek hatékonyabban reagálnak az inzulinra, így több glükózt képesek felvenni a vérből és azt glikogén formájában elraktározni (glikogenezis).

Az inzulin hatására a májban fokozódik a glikogénszintézis, miközben csökken a glikogén bontása (glikogenolízis), és a máj glükózleadása a vérbe. 

Ez azt jelenti, hogy javuló inzulinérzékenység mellett a máj nemcsak hatékonyabban tölti fel glikogénraktárait, hanem kevésbé bocsát ki glükózt a véráramba, így hozzájárul a stabilabb vércukorszinthez. 

Emellett az inzulinérzékenység javulása támogatja a máj egészségét is, ami tovább optimalizálja az anyagcserét és a glikogénraktározást.

Az inzulinérzékenység javulása csökkenti a májban a zsírszintézist (lipogenezist), és ezzel mérsékli a zsírmáj kialakulásának kockázatát.

Inzulinrezisztencia esetén a máj kevésbé reagál az inzulin jelzéseire, így a felesleges glükóz nem glikogénként, hanem zsírsavakként (trigliceridekké) alakul és raktározódik a májban, ami zsírmájhoz vezethet.

Amikor javul az inzulinérzékenység, a májsejtek ismét hatékonyan veszik fel a glükózt és azt glikogénként tárolják, miközben a zsírsavszintézis és a zsírlerakódás csökken.

Az inzulinérzékenység helyreállításával tehát a máj energiaforgalma normalizálódik:

• A glükóz inkább glikogénné, nem pedig zsírrá alakul.
• Csökken a májban a triglicerid-felhalmozódás és a zsírmáj kialakulásának esélye.
• A máj zsíranyagcseréje egészségesebb irányba tolódik, mérséklődik a gyulladás és a metabolikus szindróma kockázata.

 

Összefoglalva

A testsúly csökkentése – főként a hasi zsír leadása – javítja az éhgyomri vércukorszintet és az inzulinérzékenységet, csökkenti a gyulladást, optimalizálja az anyagcserét, növeli az izmok teljesítményét és mérsékli a cukorbetegség kockázatát.