D-allulóz a szénhidrát- és zsíranyagcserében
Allulose StoreOldal meghallgatás
Forrás: DergiPark Akademic , 2019.
A változó életkörülmények miatt az elhízás és az elhízással összefüggő endokrin betegségek előfordulása megnőtt.
Az életmódváltáson túl, más kezelési lehetőségeket is elkezdtek keresni ezen betegségek megelőzésére.
A D-allulóz a fruktóz harmadik szénatomos epimerje, és ritkán fordul elő a természetben.
Az allulóz különböző mechanizmusokon keresztül fejti ki hatását, beleértve az erős antioxidáns hatásokat, a bél emésztőenzimekkel szembeni gátló aktivitást, a glükokináz májmagból a citoplazmába történő transzlokációját, valamint a glükóz kompetitív transzportját a bélnyálkahártyán keresztül.
Emellett antihiperlipidémiás és antihipertrigliceridémiás hatással is rendelkezik a zsíranyagcserével kapcsolatban.
A D-allulózzal patkányokon végzett toxicitási vizsgálatok nem mutattak ki semmilyen káros hatást, és biztonságosnak tekinthető.
Mivel orálisan adagolva csökkenti a monoszacharidok felszívódását, fokozza a zsírsav-oxidációt és elnyomja a glükóz-oxidációt, alternatív kezelési módszernek tekinthető az életmódváltás mellett az elhízás és a kapcsolódó betegségek kezelésében.

D‑Allulóz a szénhidrát‑ és zsíranyagcserében
Bevezetés
A D‑allulóz (más néven D‑pszicóz) egy ritka monoszacharid, amely természetes módon kis mennyiségben fordul elő szárított gyümölcsökben, barna cukorban és juharszirupban.
Kémiailag azonos szerkezetű a fruktózzal, csupán az egyik hidroxilcsoport konfigurációjában tér el, ami alapvetően megváltoztatja anyagcsere‑útvonalait és energiatartalmát.
A hagyományos cukorral ellentétben a D‑allulóz a szervezetben nagyrészt nem metabolizálódik glükózzá, ezért energiatartalma mindössze körülbelül 0,4 kcal/g, szemben a szacharóz 4 kcal/g értékével .
Az utóbbi évtizedben számos kutatás vizsgálta, hogyan befolyásolja ez a „kalóriamentes cukor” az emberi szénhidrát‑ és zsíranyagcserét, a testtömeg‑szabályozást, valamint az inzulinérzékenységet.
Biokémiai tulajdonságai
A D‑allulóz epimer a fruktóz C‑3 pozíciójában, ami különleges tulajdonságokat biztosít neki az enzimatikus kölcsönhatásokban.
A glükotranszporter‑rendszer (GLUT5) képes felszívni a bélből, de az allulózt a máj nem alakítja glükózzá, mivel hiányzik a fruktokináz által elindított további metabolizmus.
Ez azt eredményezi, hogy a véráramba kerülő D‑allulóz rövid idő után változatlanul kiválasztódik a vizelettel.
E mechanizmus révén a D‑allulóz képes modulálni a szénhidrát‑anyagcserét anélkül, hogy tényleges energiahordozóként funkcionálna.
A vércukorszintre és inzulinválaszra gyakorolt hatása klinikailag kimutathatóan elhanyagolható.
Hatásai a szénhidrát‑anyagcserére
Vércukor‑ és inzulinszint szabályozása
A D‑allulóz gátolja a bélben történő glükóz‑felszívódást és elősegíti a máj glikogénszintézisét, miközben csökkenti a hepatikus glükoneogenezist.
Állatkísérletek szerint a D‑allulóz‑kiegészítés fokozza az inzulinérzékenységet és csökkenti az étkezés utáni vércukorszint‑emelkedést.
Ez különösen releváns a 2‑es típusú diabétesz kiegészítő terápiás stratégiái között.
Enzimatikus mechanizmusok
Biokémiai szinten a D‑allulóz az inzulinjelátviteli útvonalban részt vevő PI3K/Akt útvonalat aktiválja, ami elősegíti a GLUT4 glükóztranszporterek sejtmembránba történő transzlokációját.
Ez a hatás megkönnyíti a glükóz‑felvételt az izom‑ és zsírsejtekben, anélkül hogy inzulinkiáramlást váltana ki.
Továbbá az allulóz egyes tanulmányok szerint képes gátolni az alfa‑glükozidáz enzimet, ezáltal lassítva az összetett szénhidrátok lebontását a bélben — e hatás tovább mérsékli a posztprandiális vércukorszint‑kiemelkedést.
Hatásai a zsíranyagcserére
Lipidprofil és zsigeri zsír
Klinikai és preklinikai kísérletek azt mutatják, hogy a D‑allulóz jelentősen csökkenti a zsigeri zsírmennyiséget, ami kulcsfontosságú tényező a metabolikus szindróma és inzulinrezisztencia szempontjából . Az allulóz gátolja a lipogenezis kulcsenzimeit, mint az acetil‑CoA‑karboxilázt (ACC) és a zsírsav‑szintázt (FAS), miközben serkenti a zsírsav‑oxidációt a májban.
Mitokondriális oxidáció és energia‑egyensúly
A D‑allulóz fokozza az AMP‑aktivált protein‑kináz (AMPK) aktivitását, ami a zsírsav‑oxidáció fő szabályozó enzime.
Az AMPK aktiválása ugyanakkor gátolja az új zsírsavak képződését és segíti a mitokondriális energia‑felhasználást.
E folyamat révén az allulóz az energiahomeosztázis fenntartásában is szerepet kap: a szervezet több energiát fordít a zsírraktárak lebontására, miközben a szénhidrát‑oxidációt optimalizálja.
Termogenezis és testsúlyszabályozás
Állatmodell‑kísérletekben kimutatták, hogy a D‑allulóz fogyasztása elősegíti a barna zsírszövet aktiválódását és növeli a termogenezist.
A fokozott energiafelhasználás részben az UCP1 (uncoupling protein‑1) expressziójának növekedésével függ össze, ami a hőtermelés és a zsír‑oxidáció kulcsa.
Emberi vizsgálatokban a napi 5‑10 g D‑allulóz‑bevitelhez alacsonyabb testtömeg‑index (BMI) és kedvezőbb lipidprofil társult.
A hatás a kalóriabevitel mérsékelt csökkentésén túl, a zsír‑oxidáció hatékonyságának javulásából ered.
Máj‑ és bélanyagcsere kapcsolata
A D‑allulóz jelentős része a májban halmozódik fel átmenetileg, majd glükózzá nem alakulva kiválasztódik.
Ez a „metabolikusan inert” ciklus csökkenti a máj glükóz‑outputját, ami a vércukor‑szint stabilitását támogatja.
A bélmikrobióta szintjén az allulóz kedvezően befolyásolja a baktérium‑összetételt: elősegíti a Bacteroidetes‑típusú törzsek növekedését, amelyek az energia‑felszívódás hatékonyságát csökkentik és a zsírraktározás ellen hatnak.
Oxidatív stressz és gyulladáscsökkentő hatások
A D‑allulóz antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, mivel képes csökkenteni a reaktív oxigéngyökök (ROS) szintjét a máj‑ és zsírsejtekben.
Ez a hatás részben az AMPK‑függő jelátviteli útvonalon keresztül valósul meg, és hozzájárul az inzulinrezisztencia elleni védelemhez.
Egyes állatkísérletek továbbá kimutatták, hogy az allulóz csökkenti a máj gyulladásos citokinjainak (pl. TNF‑α, IL‑6) expresszióját, ezzel mérsékelve a nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) progresszióját.
D‑Allulóz az elhízás és metabolikus szindróma megelőzésében
A zsigeri zsír csökkenése mellett az allulóz hosszú távú fogyasztása javítja a leptin‑ és adiponektin‑egyensúlyt, ami az étvágy‑ és energiahomeosztázis kulcsa.
A leptinérzékenység helyreállása révén az allulóz támogathatja a hosszú távú testtömeg‑kontrollt.
A humán vizsgálatok alapján az allulóz biztonságosan fogyasztható napi 0,4 g/ttkg dózisig, mellékhatásként csupán enyhe, átmeneti gastrointestinalis panaszokat (puffadás, enyhe hasmenés) jelentettek nagyobb adag esetén.
Áttekintés a sejtszintű anyagcseréről
Az allulóz anyagcsere‑hatásai sejtszinten a következő mechanizmusokon keresztül valósulnak meg:
- AMPK aktiválása – elősegíti a zsírsav‑oxidációt és gátolja a lipogenezist.
- PI3K‑Akt jelátvitel modulálása – javítja az inzulinérzékenységet.
- GLUT4 transzlokáció – fokozza a glükóz felvételét az izmokban.
- Alfa‑glükozidáz gátlás – lassítja a szénhidrátok bontását.
- UCP1 expresszió növelése – fokozza a termogenezist és energiafelhasználást.
Ezek a molekuláris hatások közösen segítik elő az optimális anyagcsere‑egyensúlyt, amelyben a glükóz‑ és lipid‑oxidáció hatékonyan szabályozódik.
Klinikai alkalmazási perspektívák
A D‑allulóz jövőbeli alkalmazásai számos területre kiterjedhetnek:
- Funkcionális élelmiszerek – alacsony glikémiás indexű termékek fejlesztése.
- Cukorbetegség prevenció – inzulinrezisztens vagy prediabéteszes személyek étrendi kiegészítőjeként.
- Zsírmáj‑terápia – a máj lipidanyagcseréjének kedvező modulálása révén.
- Sporttáplálkozás – testzsír‑optimalizálás kalóriatöbblet nélkül.
Összegzés
A D‑allulóz különleges helyet foglal el a „ritka cukrok” között, mivel képes befolyásolni a szénhidrát‑ és zsíranyagcserét anélkül, hogy tényleges energiaforrást szolgáltatna.
Hatásait több mechanizmus közvetíti: gátolja a glükoneogenezist, javítja az inzulinérzékenységet, aktiválja az AMPK‑útvonalat, csökkenti a lipogenezist és elősegíti a zsírsav‑oxidációt.
E tulajdonságok teszik a D‑allulózt ígéretes eszközzé a metabolikus egészség megőrzésében, az elhízás megelőzésében és a 2‑es típusú diabétesz kockázatának csökkentésében.
Kulcsszavak
Elhízottság cukorbetegség szénhidrát-anyagcsere lipid anyagcsere, allulóz, allulose
Forrás
- 1. Török Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma, Török Közegészségügyi Intézet. Törökország egészséges táplálkozási és aktív életmód programja. Ankara: Egészségügyi Minisztérium; 2013.
- 2. Bereket A, Atay Z. A gyermekkori elhízás és a kapcsolódó morbiditások jelenlegi helyzete Törökországban. Journal of Clinical Research in Pediatric Endocrinology. 2012; 4(1): 1-7.
- 3. Yeşilkaya E, Cinaz P, Andıran N, Bideci A, Hatun Ş, Sarı E et al. Az első jelentés az 1-es típusú cukorbetegség országos előfordulásáról és prevalenciájáról a törökországi gyermekek körében. Diabetikus gyógyászat. 2017; 34 (3): 405-10.
- 4. TURDEP Munkacsoport. A TURDEP-2 eredményeinek összefoglalása. Satman I. 32. TEMD Kongresszus; 2010; Antalya.
- 5. Giugliano D, Esposito K. Mediterrán étrend és anyagcsere-betegségek. Current Opinion in Lipidology. 2008; 19(1): 63-8.
- 6. Borges MC, Louzada ML, de Sá TH, Laverty AA, Parra DC, Garzillo JMF és mások. Mesterségesen édesített italok és válasz az elhízás globális válságára. PLoS gyógyszer. 2017; 14(1):e1002195.
- 7. WHO. Nem fertőző betegségek és kockázati tényezőik. London: The Lancet Global Health; [Frissítve: 2018. szeptember 5.; Hivatkozás: 2018. szeptember 26.] Elérhető: http://www.who.int/ncds/prevention/physical-activity/lancet-global-health-insufficient-physical-activity-2001-2016/en/.
- 8. Asif M. A 2-es típusú cukorbetegség megelőzése és kontrollja az életmód és az étrend megváltoztatásával. Journal of Education and Health Promotion. 2014: 3(1): 1-8. doi: 10.4103/2277-9531.127541.
- 9. Nagata Y, Mizuta N, Kanasaki A, Tanaka K. Ritka cukrok, a d-allulóz, a d-tagatóz és a d-szorbóz, eltérő módon modulálják a lipid-anyagcserét patkányokban. Journal of the Science of Food and Agriculture. 2018; 98(5): 2020-6.
- 10. Yan Tang S. Ritka cukrok: Alkalmazások és enzimatikus előállítás. Biokatalízis és biotranszformáció. 2012; 1(2): 363-8.
- 11. Matsuo T, Izumori K. Az étrendi D-pszichózis hatása a patkányok plazma glükóz- és inzulinkoncentrációjának napi változására. Bioscience, Biotechnology, and Biochemistry. 2006; 70(9): 2081-5.
- 12. Hossain MA, Kitagaki S, Nakano D, Nishiyama A, Funamoto Y, Matsunaga T. A ritka cukor D-pszichózis javítja az inzulinérzékenységet és a glükóztoleranciát 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő Otsuka Long–Evans Tokushima zsíros (OLETF) patkányokban. Biochemical and Biophysical Research Communications. 2011; 405(1): 7-12.
- 13. Iida T, Yamada T, Hayashi N, Okuma K, Izumori K, Ishii R. A hasi zsírlerakódás csökkentése patkányokban egy újonnan kifejlesztett, magas fruktóztartalmú kukoricaszirupból készült édesítőszer 8 hetes fogyasztásával. Food Chemistry. 2013; 138(2-3): 781-5.
- 14. Hossain A, Yamaguchi F, Matsuo T, Tsukamoto I, Toyoda Y, Ogawa M és munkatársai. Ritka cukor, D-allulóz: Potenciális szerep és terápiás monitorozás az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség fenntartásában. Farmakológia és terápia. 2015; 155: 49-59.
- 15. Braunstein C, Noronha J, Glenn A, Viguiliouk E, Noseworthy R, Khan, T, Kendall C és munkatársai. Kis, katalitikus dózisú fruktóz és allulóz hatását vizsgálták az étkezés utáni vércukorszint-anyagcserére egészséges résztvevőknél: A fruktóz és allulóz katalitikus hatásainak (FACE) vizsgálata. Nutrients 2018; 10(6): 750.