Allulóz útmutató

 

Mi az allulóz?

Az allulóz egy „ritka” cukor, mivel  előfordulása viszonylag ritka.

Megtalálható például a fügében, a mazsolában, a melaszban, a barna cukorban és a juharszirupban.

Az allulóz, a számos gyümölcsben és zöldségben található fruktóz „sztereoizomerje”.

Ez azt jelenti, hogy mindkét édesítőszer azonos kémiai képlettel rendelkezik (C₆H₁₂O₆), de atomjaik elrendezése egy kissé eltér.

Ez a kis különbség azonban nagy hatást gyakorol: a szervezet nem ismeri fel cukorként így nem, vagy csak minimális mértékben dolgozza fel.

Az allulóz teáskanalanként csupán 1,6 kcal-t és nulla nettó szénhidrátot tartalmaz, szemben a nádcukor 16 kcal-jával és 4 g nettó szénhidrátjával.

Az allulóz 70 százalékban olyan édes mint a nádcukor és nincs keserű utóíze, ami sok embert elriaszt a steviától, egy másik alternatív édesítőszertől.

 

Mit csinál az allulóz a szervezetben?

Az egyszerű cukrokkal, a glükózzal és a fruktózzal ellentétben, az allulózt a szervezet nem metabolizálja, így nem járul hozzá az étkezés utáni vércukorszint emelkedéséhez.

Körülbelül 70 százaléka a vékonybélben felszívódva jut a véráramba, és 24 órán belül változatlan formában ürül ki a vizelettel, míg a többi a vastagbélen keresztül távozik 48 órán belül.

Milyen hatással van az allulóz a vércukorszintre?

Amikor egyszerű cukrokat vagy szénhidrátokat tartalmazó ételeket fogyasztunk, a szervezet gyorsan lebontja ezeket glükózzá, ami megemeli a vércukorszintet.

Ennek eredményeként a szervezet inzulint szabadít fel, hogy segítsen a glükóznak a vérből a sejtekbe jutni, ahol energiaként használható fel.

Ezzel szemben az allulóz nem okoz vércukorszint-emelkedést, ami kordában tartja az inzulinszintet, és így segíthet javítani az inzulinérzékenységet.

A tudósok a mai napig próbálják kideríteni, hogy az allulóz milyen mechanizmusok révén képes csökkenteni a vércukorszintet, és hogyan segíti az általános glikémiás kontrollt.

 

Az allulóz és vércukorszabályozás

Előzetes kutatások szerint, az allulóz javíthatja az inzulinérzékenységet, a máj glükokináz enzimjének hatékonyabb működésének elősegítésével.

Egy másik vizsgálat alapján, az allulóz gátolja a glükózt lebontó enzimeket, így kevesebb keményítő épül át glükózzá, ha keményítőkkel párosítjuk.

Egy harmadik tanulmány szerint, csökkenti a vércukorválaszt az alfa-glükozidáz enzim blokkolásával, ami a szénhidrátok glükózzá alakításában vesz részt.

Az eredmények ígéretesek, de további nagyszabású humán vizsgálatok szükségesek.

 

Az allulóz segít-e a hasi zsír csökkentésében?

Egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy az allulóz hogyan gyorsíthatja fel a zsírégetést.

Egészséges felnőtteken végzett kisebb, előzetes vizsgálatok arra utalnak, hogy fokozhatja a zsíroxidációt, csökkentheti a testzsírt és a hasi zsírt.

Példa erre: egy 121 alany bevonásával végzett vizsgálatban a kutatók azt találták, hogy azoknál, akik napi 14 gramm allulózt szedtek, statisztikailag szignifikánsan csökkent a testtömegindex (BMI), a hasi és a bőr alatti zsír, a placebót szedőkhöz képest, bár az abszolút veszteség kismértékű volt (a testzsír körülbelül 0,75%-a).

Egy 13 egészséges emberen végzett tanulmány szerint, már kis mennyiségű allulóz is felgyorsíthatja a zsírégetést!

Azok, akik 5 gramm (1 teáskanál) allulózt fogyasztottak, nagyobb mértékű zsíroxidációt produkáltak, mint azok, akik 10 milligramm aszpartám mesterséges édesítőszert fogyasztottak.

(Összehasonlításképpen: egy keto fagylalt 5-15 g allulózt tartalmazhat; egy diétás üdítő 180 mg aszpartámot.)

 

A kutatók gyanítják, hogy az allulóz csökkenti bizonyos zsírt termelő májenzimek aktivitását.

Ugyanakkor az allulóz fokozhatja a zsírégetést a glükokináz májenzim növelésével, amely elősegíti a glikogén anyagcserét.

 

Sőt, állatkísérletek azt mutatják, hogy az allulóz csoportban a testtömeg és a zsírszövet tömege drámaian csökkent, mert az allulóz gátolhatja a zsír felszívódását a vékonybélben, így az a széklettel együtt kiválasztódik.

Az allulóz zsírégetésre gyakorolt hatása mellett, növelheti az éhség- és jóllakottságérzetet szabályozó hormonok szintjét is.

 

Az allulózról azt is kimutatták, hogy fokozza a GLP-1 (glükagonszerű peptid-1), a PYY (peptid YY) és a CCK (kolecisztokinin) termelését.

Ahogy az Ozempic és más GLP-1 agonista gyógyszerek népszerűségéből talán tudják, ezek a hormonok segítenek szabályozni az étvágyat és az anyagcserét.

 

A tudósok szerint, az allulóz hormonokra gyakorolt hatása javíthatja az anyagcsere-egészséget.

A teltségérzet, csökkent kalóriabevitelhez és jobb glükóztoleranciához vezethet. 

 

Elhízott-cukorbeteg állatmodelleken végzett vizsgálatok szerint, akár olyan egészségügyi problémákkal szemben is védelmet nyújthat, mint a túlevés, az elhízás és a cukorbetegség.

Csökkentheti-e az allulóz a zsírmáj kockázatát?

A szervezetünk csak korlátozott mennyiségű glükózt és fruktózt képes kezelni.

A túlzott cukorfogyasztás egy De Novo Lipogenezisként (DNL) ismert folyamatot indít el, melynek során a szervezetünk zsírrá alakítja a cukor mennyiségét.

Ez a zsír ezután a májban tárolódik, ahol felhalmozódik, és végül metabolikus diszfunkcióhoz társuló steatotikus májbetegséghez (MASLD), korábbi nevén alkoholmentes zsírmájbetegséghez (NAFLD) vezethet.

Néhány korai állatkísérlet arra utal, hogy az allulóz azonban segíthet csökkenteni a zsírraktározást a májban, és ezáltal védelmet nyújthat a zsírmájbetegség ellen .

Egy 12 hetes vizsgálatban az allulóz hozzáadása a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő patkányok standard étrendjéhez, megakadályozta a zsírmáj felhalmozódását.

További emberi vizsgálatokra van szükség, de egy 90 fős, magas LDL-koleszterinszinttel rendelkező ember bevonásával végzett tanulmány kimutatta, hogy a napi 5-15 gramm allulóz bevitele közel egy éven keresztül történő fogyasztása után, jelentős javulást figyeltek meg a májenzim-aktivitásban, a zsírmáj pontszámban és a glükóz-anyagcserében.

Tanulmányuk eredményei azt mutatták, hogy az allulóz-fogyasztás biztonságosnak tekinthető hosszú távú, akár egy évig tartó bevitel esetén, és hatékony lehet a májfunkciók és a glükóz-anyagcsere javításában.

Ezen egészségügyi előnyök okát még vizsgálják, és további vizsgálatokra van szükség, bár a kutatók úgy vélik, hogy az allulóz elnyomhat bizonyos májenzimeket, amelyek szerepet játszanak a zsírtermelésben (legalábbis állatmodellekben), ezáltal potenciálisan csökkentve a zsírlerakódás és a zsírmájbetegség kockázatát.

 

Milyen hátrányai vannak az allulóznak?

Az allulóz része lehet az egészséges étrendnek, és segíthet a vércukorszint szabályozásában, de bármennyire is ígéretesen hangzik, fontos figyelmeztetéseket kell szem előtt tartani.

Először is, hiányoznak a nagyszabású, hosszú távú vizsgálatok, amelyek bizonyítanák az emberekre gyakorolt jótékony hatásait. (Allulóz az emberi táplálkozásban: az ismert és az ismeretlen)

Emiatt az allulóz általános forgalmazása még nem engedélyezett Kanadában, Európában és Ausztráliában.

Ezek az országok az allulózt „újszerűnek” tekintik, és élelmiszerbiztonsági szervezeteik még mindig vizsgálják a biztonságosságát.

Az Egyesült Államokban azonban, az FDA, az allulózt általánosan biztonságosnak elismerte, ami azt jelenti, hogy rendeltetésszerűen használva nem káros.

Ennek ellenére, más alternatív édesítőszerekhez hasonlóan, az allulóz bizonyos embereknél káros hatásokat válthat ki. 

Emésztőrendszeri tüneteket, például gázképződést, puffadást, hasmenést és hasi kellemetlenségeket okozhat, különösen nagy dózisban fogyasztva.

Az allulóz drágább mint a cukor, és drágább mint sok más édesítőszer.

Milyen élelmiszerekben használható?

Tipikus cukorízének és állagának köszönhetően, az allulózt egy az egybeni cukorhelyettesítőként használhatod.

Próbáld ki a hagyományos cukor, vagy a mesterséges édesítőszerek helyett, a kedvenc italaidban, például a kávéban, a teában és a forró kakaóban.

Az allulóz a hagyományos cukorhoz hasonlóan barnul és karamellizálódik, így cukormentes desszerteket is süthetsz vagy főzhetsz vele.

 

Mennyi allulóz biztonságos naponta?

Egy 30 egészséges felnőtt bevonásával végzett tanulmány szerint, testtömeg-kilogrammonként 0,5 gramm allulóz fogyasztása, bizonyos embereknél gyomor-bélrendszeri problémákat okozott, például súlyos hasmenést, hányingert és puffadást.

Kisebb mennyiségek azonban nem váltottak ki negatív hatásokat, ezért a tudósok testtömeg-kilogrammonként legfeljebb 0,4 gramm egyszeri adagot, napi összesen pedig legfeljebb 0,9 grammot javasoltak testtömeg-kilogrammonként.

Egy 75 kilogrammos személy számára ez legfeljebb 27 gramm (4 teáskanál) allulózt jelent egyszeri adagban, és 61 grammot (15 teáskanál) a nap folyamán.

Az allulózt egy az egyben cukorhelyettesítőként használják, így érdemes 1-2 teáskanál allulózt keverni a kávéba.

 

Hogyan viszonyul az allulóz más édesítőszerekhez?

A legjobb cukorpótló választása az egyéni megfontolásoktól függ, de itt egy ismertető arról, hogy az allulóz hogyan viszonyul a különböző lehetőségekhez:

• Allulóz vs. stevia

Mind az allulóz, mind a stevia természetes édesítőszerek, minimális hatást gyakorolva a vércukorszintre.

A steviának azonban keserű utóíze van, míg az allulóz íze a sima cukorhoz hasonlít.

Így egyesek az allulóz ízét részesíthetik előnyben.

Míg a tanulmányok arra utalnak, hogy az allulóz fokozhatja a GLP-1 termelést, addig a steviával kapcsolatos kutatások vegyesek.

• Allulóz vs. aszpartám

Az allulóz az okosabb édesítőszer az aszpartámmal szemben.

Ez a mesterséges édesítőszer negatívan befolyásolhatja a bélmikrobiomot, bár a kutatások itt is eltérőek.

Ezenkívül "potenciálisan rákkeltő" is, és neurológiai hatásai lehetnek.

• Allulóz vs. eritritol

Az eritritol, egy cukoralkohol fajta, mely emésztési problémákat, például puffadást okozhat bizonyos embereknél, például irritábilis bél szindrómában (IBS) szenvedőknél.

Számukra mindenképpen az allulóz lehet a jobb választás.

 

• Allulóz vs. szerzetesgyümölcs

A szerzetesgyümölcs egy ázsiai szubtrópusi dinnye.

Ennek a kerek, zöld dinnyefajtának a kivonata antioxidáns vegyületek, az úgynevezett mogrosidok csoportját tartalmazza, amelyek 200-300-szor édesebbek, mint a szacharóz.

Nulla kalóriát és fél gramm szénhidrátot tartalmaz teáskanálonként, és folyékony vagy por formájában kapható.

A szerzetesgyümölcsből készült termékek gyakran tartalmaznak eritritolt, ami egy cukoralkohol.

Ez nem feltétlenül rossz dolog, de egyesek szerint a cukoralkoholok emésztőrendszeri panaszokat okozhatnak.

A szerzetesgyümölcsöt gyakran párosítják steviával is..

 

Az allulóz vs. szerzetesgyümölcs vita eldöntése az Ön prioritásaitól függ.

A szerzetesgyümölcs nulla kalóriatartalmú és antioxidáns előnyökben ragyog, de magasabb költségei és korlátozott hőstabilitása megakadályozhatja a gyakori felhasználását.

Ha értékeli a sütési teljesítményt, a természetes ízt és a proaktív vércukorszint-kezelést, az allulóz az egyértelmű nyertes.

Sokoldalúság a receptekben: a fagyiktól a keto süteményeken át, a karamell-öntetig, és még tovább!

Így az allulóz használata az egészségtudatos édes ételek készítésénél megkerülhetetlen.

Készen állsz az allulóz kipróbálására?

Reméljük sikerült felkeltenünk az érdeklődésedet, és köszönjük bizalmadat!

 

KOMPROMISSZUMOK NÉLKÜL –

Csak tiszta, természetes édesség!